Jajj, hát még nem is ejtettem szót a litván (nemzeti) ételekről. Általában két fő összetevőjük van, az egyik a krumpli, a másik az olaj. Az olajból általában szignifikánsan többet tartalmaznak. Egyik nagy kedvencük a Cipilinai (ejtsd cipiliné), olaj, krumpli és darált hús, a hús belül, a krumpli kívül, az olaj meg mindenhol, ahol van szabad hely. Ettől függetlenül működik, csak nehéz érdemi dolgot csinálni ezzel a pocidban. És ugye itt jön a paradoxon, hogy hogy lehet egy fogásukbban több zsír, mint 10 litván tinilányon összesen... Litván titok... de elmondhatnák nekem is... :)

Welcome Andrei and Benjamin

Megtörtént a két új intern welcome partija is, ami egy koktélparti keretein belül zajlott (a mixer Berney volt, és teljesen fincsi cuccokat hozott össze), utána mindenki meglepetésére a DzemPubban folytatódott a buli. A DJ továbbra sem variálja az elmúlt 10 év soft rock slágereit, de továbbra is szeretem őket, akármeddig elugrabugrálok rájuk. De most láttam a Rock Bart is, ami annyiban rock, hogy olyasmi zenét játszanak, de koncert a környéken nincs.

Guest

Múlt héten kijött hozzám Zoli is, úgyhogy vele is utazgattunk, az első hétvégén Vilniusban voltunk, némi városnézés, plusz a kihagyhatatlan Cili Picás vacsi, Svyturisszal kísérve. :) Ez a kombináció fog a legjobban hiányozni Litvániából ám. (A Cili Pica abszolút tucatétteremnek számít itt, minden bokorban van egy, mint kiderült, de annyira nagyon zseneiális a pizzájuk, hogy az elképesztő. Mondjuk az lehet, hogy jelent valamit, hogy csak én vagyok tőle elájulva a gyakszik közül, de én nagyoooon).

Jártunk Trakaiban is, ahol kb. mindent elmosott az eső, de a kibinai még mindig nagyon fincsi, és a kastély olyan kastélyos. Az oda tartó úton kb minden 10 méteren van valaki, aki a pénzedet akarja, amúgy is nagyon jellemző Litvániára, hogy mindig mindenki kéreget. Avagy ha meg tudnak szólaltatni egy hangszert, akkor hangokat adnak ki,  és azzal kéregetnek. Oké, vannak tényleg tehetségesek szaxofonnal, meg hasonlók, de amikor a 6 éves gyereket kiküldik furulyázni, és jó esteben három különböző hangot ki tud belőle csiholni, azt nem mindig szoktam érteni.

Hét közben volt egy intercultural night, amire Zoli csinált jóféle pörköltet (amit díjaztak nagyon :) ) Mindenkinek volt prezentációja, én is igyekleztem eloszlatni a még mindig lóval járunk-e M.o.-n dolgozni kényszerképzeteket (nem velem történt), meg jó volt látni a többieket is, hogy hol élnek, mik a szokásaik. Ami nagyon pozitív az itteni AIESEC-esekben, hogy minden egyes házipartira moccannak, és eddig nem volt olyan esemény, ahol legalább 5 LC member meg nem jelent volna. Az alumni is elég aktív népség, mindig jön 1-2 legalább. Most is hoztak litván kajákat (kedvencem a litván édes, cukorkákkal tarkított sajt), meg vannak köztük egész partiarcok is.

Hétvégén pedig végre kimozdultunk Litvániából, és elmentünk egészen Lettországig, mégpedig Rigába. Mindenkinek csak ajánlani tudom a várost, nagyon hangulatos, van kis patak a város közepén, az óváros nagyon rendveb van tartva, és találtunk sört egy Lattért (400 HUF), ami nem is volt szörnyű. Szombaton voltunk a tengerparton, kicsit borongós volt az idő, de így is aaaabszolúte élvezhető vala. :) Találtunk halott medúzát, meg derült égből jött 40 veterán autó a tengerpartra, nem mondom, hogy nem lepett meg hirtelen. Vasárnap Rigát néztünk, igazából erre a városra édeskevés egy hétvége, mert tényleg nagyon tuti, de a lényeges pontok checked. És a letteknek olyan jó pénzük van, hogy egyedül az angol font veri. Hm.

Legközelebb igyekszem nem egy hónap múlva írni,
Adri