Jelentkezem! :)

Volt egy aprócska kimaradásom, de most megint kicsit élménybeszámolok egy picit. :)

Először is: 3 hét múlva ilyenkor már hazai pályán leszek, úgyhogy lehet velem kalkulálni mindenféle értelemben, és még egyszer, 25-én parti nálunk. Nekem SZIN-pótlás is lesz, úgyhogy Koccintásnál jobb borral ne állítson be senki. ;)

Munka: hát, már egészen kezdek belejönni, de ez az állás olyan, hogy a belejövés után nem tudsz hova fejlődni. Vagy csak én nem vagyok elég motivált... :P Eladtam múlt hónapban 18 szállítmányt, ezzel már biztos megkerestem a fee-met és a fizumat, úgyhogy elégedett vagyok Bodrival. :) Annyi biztos, hogy a spedíció nem az én világom, de salesben meg problémamegoldásban volt/van hova fejfődnöm. Plusz tök úgy jöttem ki, hogy az angol nyelvtudásomat már nem tudom hova csiszolni, de kiderült, hogy ha egész nap a nyelvet kell használni, azért figyelni kell a mondandómra, mert néha olyan sikerül kreálnom, hogy belefájdulna a végtelen számú angoltanáraim szíve... De azért most már szépen sikerült belejönni és az összes akcentust megérteni.

Két hete megérkezett egy dán és egy román fiú (Andrei és Benjamin).  Az utóbbi Kaunas életében először nem a Vykomhoz, hanem valami szocreál szaunagyártóhoz. Szerencsétlennek azt modták, hogy formal ruhát hozzon magával, így be is rakott 3 öltönyt (repcsivel jött, úgyhogy gondolom azon kívül még legfeljebb3 alsó befért a bőröndjébe), amikre azóta olyan kifejezetten nem volt szüksége. Hozzátenném, hogy ő a legmagasabb ember, akit valaha láttam, és még mindig nem láttam lefejelni semmit, amikor én már az első nap nekimentem a forgóajtónak és egy hétre rá lefejeltem egy közlekedési táblát.

Megpróbálom azért összeszedni, hogy miket is csináltam ez elmúlt hónapban

Állatkert:

Hát igen, felnőtt fejjel már inkább tűnt a szerencsétlen állatok válogatott módszerű bántásának, de hát valamit csinálni kell, nem lehet csak itt ülni. :P Szóval ennyi sok állatot ilyen kicsi helyen még esküszöm nem látttam. Szerencsétlen krokodil egy kádban volt kb. elszállásolva, ennél tényleg kisebb szenvedésnek tartom pénztárcának lenni. Az egyetlen vicces dolog az volt, hogy a jegesmedvét a Coca-Cola támogatta. De tényleg, ne menjetek állatkertbe, mert csak szomorúak lesztek.

Vilnius (gyakszikkal)

Ugye egyszer már jártam Vilniusban, de akkor csak az óváros részt sikerült látni, most megnéztünk mindenféle kastélyt meg KGB Múzeumot, ami Andrej szerint nem jobb mint a Terror Háza, és én hiszek neki, mivel szégyen szemre abban még nem jártam. De nekem ez is tetszett, mert egy régi KGB börtön helyére épült, és volt egyfajta hangulata. Találkoztunk az egy szem vilniusi gyakornokkal is, Amyvel, aki a Fülöp-szigetekről jött, és valami nemzetközi konfin összejött egy litvánnal, akivel azóta is együtt van, így került ki ide AIESEC internnek. Ezaztánaszerelem!

Szóval pizzáztunk, söröztünk, Benjamin anyagot gyűjtött documentary- jához a litván csajokról. Jaigen! Ne higgyetek senkinek, aki azt mondja, hogy a magyar leányok a legszebbek, mert tööökre nem. A csajok 80%-a nem csak vékony, de széparcú is, és a kismamák olyan valószínűtlenül soványak, hogy ha nem örökbe fogadja az összes a gyerekét, nem vágom hogy csinálják. A litván fiúk persze elég csúnyácskák, de legalább izmosak. Bár az LC-be kifejezettenm szép egyedeket válogattak be. :)

Folyt.köv.